A STEREO Akt és a Füge bemutatja:

Boross Martin:
Harminchatok
- Egy álmessiás története
-kabbalisztikus játék-

Készült André Schwarz-Bart és Jiří Langer történeteinek, valamint valós események felhasználásával.

Egy legenda szerint harminchat igaz ember hordozza vállán a világ egész súlyát. Külsőleg semmiben sem különböznek, sokszor maguk sem tudják, hogy kiválasztottak. Ha csak egy is hiányozna közülük, az emberiség egy óriási kiáltással megfulladna. Kiszámíthatatlan, hogy balsors, vagy szerencse lépdel egy igaz férfiú nyomában…

Messiás-váró idők közepette egy fiatal idegen érkezik, aki a Harminchatok körüli hiedelmet kihasználva, ártatlannak induló játékaival hisztériát kelt, és felforgatja az őt befogadó közösség életét.

A zenészekből, színészekből és civil résztvevőkből álló alkotóközösség kabbalisztikus színházi játékra hívja a nézőket. Egy péntek esti rituálé keretében, a nézők aktív jelenléte által elevenednek meg Lyuta messiásváró lakói és a harminchatok körüli titkok, amelyek feltárásra várnak.

Támogatók: Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, Izraeli Kulturális Intézet, Masa, JDC Magyarország, Füge Produkció, Artus Kortárs Művészeti Stúdió, MAZSIHISZ, MASZK Országos Színészegyesület, Színház és Filmművészeti Egyetem, TENTE

Szereplők: Kárpáti Pál / Bánki Gergely / Szabó Domokos / Szabó Zoltán / Czakó Julianna / Tóth József / Keserű Imre / Kárpáti Péter / Tucker András / Fischer Balázs / Kollányi Irén / Gácser Kornélia / Boross Blanka

Zene: Ajtai Péter, Darvas Kristóf, Vázsonyi János
Konzultáns: Kárpáti Péter
Produkciós vezető: Rácz Anikó
Díszlet kivitelezés: Boros Lőrinc, Fischer Balázs
Grafika: Fischer Balázs, Téri Gáspár
Fény: Kocsis Gábor
Dramaturg: Sebők Borbála
Látványtervező: Boros Lőrinc
Rendező: Boross Martin

36 ok Plakát.jpg
 

STEREO Akt – Füge Production:

Martin Boross:
The Thirty-six
- Story of a Fake Messiah
A Cabalistic Play

The play is based on the story by André Schwarz-Bart and Jiří Langer as well as true stories.

The production of the piece started in November 2011 by a group of professional actors, musicians and civilians, and was premiered at spring, 2012, in a synagogue called Rumbach Sebestyén, which is an abandoned house out of function since the 1950’s.

The audience took part in the instances of a ritual and some important happenings of the village called Lyuta. They were all taken as the community of the piece. Each performance transformed into a ritual of an occasional community.

The scenes of the performance are predominantly public scenes – a court trial, the Friday night, a village assembly. The performers and the viewers are together in the “ritual space”, viewers are considered as part of the fictitious community, the performers act like the outspoken, loudest members of a real community. Elements of the Friday night ritual and those of other Jewish rituals (songs, prayers, actions) were applied and story was told within the framework of these. The viewers became the participants of the ritual, of the community and also the story.

It is the story of a fake messiah taking place in Ukraine in the 18th century. A young, energetic and charismatic stranger arrives in the small community and through a series of small tricks and practices he makes the community believe that he is one of the thirty-six righteous men, who have been selected by God to take the burden and suffers of all people. However, he is not as prepared to become a myth as he previously believed. The religious community glorifies him so much for the new hope and enthusiasm he brings that the secular leaders of the village recognize considerable danger in him and he truly becomes a martyr.

Besides the eleven professional actors and musicians ‘on stage’, four civilians from the Budapest Jewish community were also taken in the project through the creative process and also in the performances, who were considered as the contemporary representatives of our story.

The piece was staged eleven nights since 2012. Each night it was played with a full house, with an audience of 80 people, which was the maximum capacity of the space.  

„Ez a színház nem reflektorfénybe állítva, zavarba ejtve helyezi középpontba a nézőit, hanem olyan helyzetet teremt, amiben csak benne lenni lehet. Itt nincs nem-részvétel, mert a keret, a péntek esti szertartás már a néző puszta jelenlétével is igazolást nyer; tét nélküli játék ez, aminek egy szabálya van: jelen kell lenni.

Kabbalisztikus színházi előadás a Harminchatok: a zsidó legendárium kiválasztottainak történetét eleveníti meg. De a Harminchatok több a kabbalánál: nem csupán egy tanulságos történetet mesél, hanem a folyamatosan jelenlevő zene, humor, misztikum és a közösség erejébe vetett hit által a zsidóság esszenciáját is adja. Megélhető impresszionista színház ez, amelyben a történet másodlagos: a lassan építkező dramaturgia időt hagy az elmélyülésre – az előadás érzelmi telítettségétől azonban egy pillanatra sem válik üressé a játék. A szinte folyamatosan zenével kísért rituálé nemcsak az értelemre, hanem a zsigerekre hat – és, lássuk be, az ilyesmit szokták színháznak hívni.

A Harminchatok kérdez. Nehéz kérdéseket tesz fel. Azt kérdezi például, hogy lehet-e Igaz, akit elbuktat a környezete. Hogy elítélhető-e, aki áldozatául esik valaminek: saját gőgjének vagy épp a gonosznak – Bánki Gergő kisstílű, álkripli nyomoroncának és Szabó Domokos tűéles pontossággal megírt, félelmetes Gój-zsarnokának. Azt kérdezi, hogy voltaképp ki a gonosz: az, aki annak látszik, vagy az, aki birka-mód hallgat. Azt kérdezi, hogy hallgatunk-e, ha van mit mondanunk. Azt kérdezi, hogy feladjuk-e az álmunkat, hitünket, büszkeségünket, vagy kitartunk saját igazságunk mellett. És a Harminchatok kérdéseire lehet válaszolni.”

(Csodaszínház – ellenfenyonline.hu 2012.10.11., Sztrókay András írása)

KRITIKÁK:
Sztrókay András - Ellenfény online: http://www.ellenfeny.hu/szinhaz/fuggetlenek/3610-csodaszinhaz
Puskás Panni - Revizor online: http://revizoronline.com/hu/cikk/5847/stereo-akt-harminchatok-juranyi/