Valóság-díszletben játszódó történetek, Albuquerque, 2018. október, Boross Martin beszámolója

Idén ősszel a Promenád című színházi buszos utazás harmadik verzióján dolgozunk Új-Mexikóban (korábbi Promenád projektek: https://stereoakt.hu/promenad/, https://singlecarrot.com/promenade-baltimore).
Boross Martin, Julia Jakubowska és Bartha Márk az albuquerque-i Q-Staff Theatre társulattal egy hónap alatt hozzák létre a Promenád új változatát. A buszon ülő nézők állomásról-állomásra követik majd az amerikai társulat színészeit, akik az utca környezetébe vegyülve játszanak a valóságot megbolygató poétikus jeleneteket, amiknek a hétköznapokban csak ritkán lehetünk szemtanúi.

Boross Martin három részes próbanaplóban mesél a városról, a Promenád jelenségről és annak munkametódusáról, valamint a készülőben lévő előadásról.

1. RÉSZ: ALBUQUERQUE

“Albuquerque neve első hallásra nem sok embernek cseng ismerősen. Még Amerikában is sok emberrel találkozni, akiknek csak halovány sejtése van, hogy milyen is Új-Mexikó legnagyobb települése. Magyarországon az is többször előfordult, hogy mikor említettem valakinek, hogy Új-Mexikóban dolgozunk, akkor visszakérdezett az illető, hogy «igen? és mit csináltok Mexikóban?»

Ugyan egykor Új-Spanyolország és Mexikó fennhatósága alá is tartozott ez az akkoriban még indiánok által lakott terület, 1848 óta az Egyesült Államok egyik leggyérebben lakott, Magyarországnál 3-szor nagyobb, mindössze 2,1 millió lakosú állama. Fővárosa Santa Fe, amelytől 1 órányira található Albuquerque.

Albuquerque első ránézésre egy szerencsétlen, amibíciótlan, középszerű város. A legtöbb ember valószínűleg a nagy hatású Breaking Bad c. sorozat miatt hallott egyáltalán a létezéséről. A sorozat ország és világszerte ismertté tette a sivatag közepén, a Rio Grande folyó partján, izolált szigetként álló várost. A mára klasszikusnak számító sorozat főhőse egy joviális, kémia tanár családapa, aki miután megtudja, hogy rákban szenved, metanfetamin főzésre adja a fejét, hogy így teremtsen biztos egzisztenciát családjának. Az 5 évadot megélt történet középpontjában álló gyújtópont, a kábítószer természetesen komoly helyi probléma. Már az nagyon beszédes, hogy Albuquerque egyik legnagyobb büszkesége ez a várost negatív színben feltűntető sorozat. A kábítószer mellett sok más front is van, ahol a város komoly küzdelmet folytat: aszály, erőszak, korrupció, szegénység (a lakosság majdnem 20%-a él a szegénységi küszöb alatt).

Ugyanakkor egyfajta misztérium lengi körbe ezt az államot, és számos olyan kuriózum vonzza ide az embereket, amitől olyan érzése van egy átlag amerikainak, mintha külföldre utazott volna. Új-Mexikó szlogenje úgy szól, hogy “Land of Enchantment” (tehát a “varázslatok földje”), de helyiek gyakran úgy fordítják ezt ki, hogy “Land of Entrapment” (“csapdába esés földje”). Ide nem szerencsét próbálni jönnek az emberek, hanem vagy új életet akarnak kezdeni, vagy azért, mert az alulról szerveződésben hisznek, vagy mert élvezik az olcsóság adta lehetőségeket, aminek következtében – szemben a legtöbb amerikai várossal – itt messzemenőkig nem abból áll az élet, hogy a magas életszínvonal fenntartása érdekében napi 14 órát dolgozol.

Keresztülmegy a városon a legendás 66-os út, ami Amerika autós és motoros kultúrájának központi szereplője. Sok ember bakancslistájának kiemelt pontja felfedezni a végtelen, semmibe vezető utat, a motelok és vintage benzinkutak világát.

Egyedülálló látványossága a városnak a nemzetközi “Balloon Fiesta“. Minden év októberében több mint 500 hőlégballonos gyűlik össze itt a világ minden tájáról, hogy élvezze a nagy horizont és a kedvező időjárás adta lehetőségeket, és közben hódoljon ennek a meglehetősen burzsuj hobbinak. Meg kell hagyni, valóban elég lenyűgöző, amikor az ember hajnalban (a reptetés órájában) először végigsétál a ventillátorokkal ébresztgetett, végeláthatatlan ballon mezőkön.

Albuquerque-ben nagyon sok filmet forgatnak. A kedvező adótörvények miatt hasonló a státusza mint a magyarországi stúdióknak. Szinte nem lehet úgy eljutni A-ból B-be, hogy ne ütközz egy forgatócsoportba, vagy valamilyen útlezárásba. A Netflix hamarosan hatalmas stúdiót telepít ide, ami lázban tartja a helyieket, hisz ismét a figyelem középpontjába kerülnek és rengeteg új munkahely fog születni.

Új-Mexikó a legmultikulturálisabb állam Amerikában. A lakosság mindössze 40%-a fehér amerikai, és az itt élők 36%-a beszél más nyelvet is az angolon kívül (jellemzően spanyolt vagy navahót). Az állam zászlóján is egy indián napszimbólum látható. 

A mexikói gasztrónómiai hatás nagyon szemet szúr. Több burritós hely van, mint hotdog-os, és a klasszikus amerikai tipusú dinner-ekben és gyorsétkezdékben is népszerűbb az enchillada és a taco a hamburgernél.

A kulturális sokszínűségre számos más példa is van, amelyek közül az egyiket testközelből is alkalmunk lesz megfigyeni: a mindenszentek itt egy parádés ünnep, amiben keverednek az amerikai Halloween valamint az azték és katolikus jegyeket is hordozó, mexikói eredetű Día de los Muertos, ami szintén a felmenőinkre, és halott családtagjainkra való emlékezést hivatott szolgálni. Itt ilyenkor egyszerre látni vidám csontváz és koponya ábrázolásokat, zenés felvonulást és lukasztott tököt.

Találkoztam itt élő magyarokkal is, állításuk szerint kb. 100 magyar származású család él Albuquerque-ben, saját klubot is üzemeltetnek. Meghívást kaptunk az egyik szervezőtől az október 23.-i ünnepségre (amit a praktikum kedvéért október 21-én vasárnap tartanak…), az illető hölgy teljesen véletlenül még márciusban látta az Etikettet, mikor a Revolutions! fesztiválon jártunk.

Érdekesség, hogy a konzervatív alkohol törvény miatt csak licensszel rendelkező cégek hozhatnak be és árusíthatnak tömény alkoholt. Emiatt sok olyan bár van, ahol csak sör és bor kapható. A legtöbb helyen ki van írva, hogy csak 3-szor kérhetsz alkoholt egy este.

kaszinók helyzete is érdekes. Sokáig csak Las Vegasban lehetett kaszinót nyitni, de miután a helyi indián rezervátumokat autonóm településeknek nyilvánították, éltek az “állam az államban” státuszukkal, és kaszinókat nyitottak, amit a kormány sem tudott megakadályozni. Ezáltal néhány rezervátum nagyon meggazdagodott.

Említésre méltó sajátossága a városnak a fontos katonai funkció. Itt található ugyanis az ország egyik legnagyobb katonai támaszpontja, ezért dél felé pl. nehézkes is elhagyni a várost, mert minduntalan kerítésekbe, lezárt utakba ütközik az ember, a város ebbe az irányba egyáltalán nem is terjeszkedik. Található továbbá a városban két (!) nukleáris üzem is, amelyben – bár küldetéseik titkosak – nagy valószínűséggel atomfegyvereken és energiaellátó egységeken dolgoznak. Van olyan baseball stadion, amit “Isotope Stadion”-nak hívnak…

Számunkra az egyik legfontosabb sajátosság – vagy inkább fogyatékosság, hogy lényegében nincsenek járókelők. Persze Amerika más városaiban is jellemzőb a fejletlen tömegközlekedést kiváltó, nagy távolságokhoz alkalmazkodó autós közlekedés, de ami Albuquerque-ben van, az inkább hasonlít egy szellemváros mindennapjaira, mint egy 600 ezres településére. Az utcán fényes nappal a frekventált időszakokban is javarészt hajléktalan embereket és junkie-kat látni. Mivel a Promenád az utcai valósággal való interakcióra épít, a következő hetek kihívása javarészt az lesz, hogy kitaláljunk egy olyan rendszert, ami nem a korábbi urbánus hangulatra épít, hanem Albuquerque természetrajzába tud szervesen épülni.”