Egy lázas korszak, amikor a nők ledobták a fűzőt, nyitott ablaknál, meztelenül tornáztak, festettek, írtak, fotóztak és táncoltak. Nevén nevezték az orgazmust, szabadon szerettek és a földi élet gyönyöreiből pont annyi részt kívántak, mint férfitársaik. Szavazati jogot szereztek és beleszólást mindabba, ami körülöttük történik. Megszületett az új nőtípus az emancipált, öntudatos, felvilágosult, szabad nő; „közel… majdnem a női szörnyeteghez”.

Ezt a forrongó, erotikával és szabadságvággyal teli korszakot, a századfordulót és a 20. század első évtizedeit idézzük meg a lehető legszabadabban és legszemélyesebben. Zenés, táncos, szöveges etűdökön keresztül kerülünk közelebb hét csodálatos női alkotóhoz, akik száz évvel ezelőtt felrúgták a szabályokat és szembementek mindennel, ami akkor nyilvánvalónak tűnt. Irigykedve, sóváran és rajongva nézzük őket, mi, egy másik évszázad gyermekei és töprengünk; vajon mi is változott azóta?

Ez a mi főhajtásunk hét magyar hősnő – Erdős Renée, Ferenczy Noémi, Kaffka Margit, Lesznai Anna, Madzsar Alice, Máté Olga, Undi Mariska – előtt. Szubjektív etűdök Koniorczyk Borbála Női szörnyetegek c. könyvéhez.