➡️ Aktuális vetítések, további infók a filmről ➡️
Még az utolsó simításokat végeztük a forgatókönyvön, mikor a castinggal párhuzamosan elindult a forgatások előkészítése.
Ennek része volt az operatőrökkel és a látvány-, illetve jelmeztervezővel való tervező munka; a gyártás előkészítése, (pl. a helyszínek keresése, a stáb összeállítása és a rengeteg közreműködő egyeztetése); továbbá tesztfelvételek készítése és természetesen a próbák.
A képi előkészítést Bálint Dániellel kezdtük el, később csatlakozott hozzánk Becsey Kristóf, mert úgy láttuk, ketten kell osztozniuk a feladaton. Erre részben egyeztetési okokból, részben pedig azért volt szükség, mert 5-6 forgatási napon két kamerával szerettünk volna dolgozni, hogy csökkentsük a felvételi időt. Szerencsére már dolgoztak együtt “tandemben” a Rossz versek c. filmben, így volt rutinjuk a feladat megosztásában. Az operatőrökkel referencia filmeket néztünk és moodboard-ot készítettünk, hogy minél pontosabban meg tudjuk határozni a képi világ stílusát, majd sok hét leforgása alatt elkészítettük a story vagy “fotó-board”-ot. Ezt javarészt a próbákon és a helyszín-bejárásokon készült fotók segítségével csináltuk meg. (Ez a vizuális mesélés koncepciójának kialakításán kívül praktikus célt is szolgál: ennek alapján tudjuk, hogy az adott jelenetet hány beállításban szeretnénk felvenni, és ennek az információnak az alapján tudja a produkciós stáb elkészíteni a forgatási tervet.)
A helyszínek keresése egy soha véget nem érő folyamatnak tűnt az első pár nekifutásra. A film háromnegyede egy elszigetelt, pár száz fős magyar faluban játszódik, aminek egyes részei elmaradottabbak, más részein láthatóak a kisebb fejlesztések jelei. A kezdettől biztosak voltunk benne, hogy több faluból kell majd összeállítani a filmben szereplő fiktív Pusztaszomajt, egyrészt mert esélytelen, hogy a legfontosabb helyszíneink (kocsma, bolt, háziorvosi rendelő, művház, polgármesteri hivatal, düledező ház, focipálya, fóliasátor) mind megtalálható és alkalmas is legyen egy konkrét településen belül, másrészt azért is, mert így kihúzható annak a méregfoga, hogy egy közösség vagy egy polgármester túlzottan azt érezze, hogy közszemlére van téve, és ha több falu kollázsát látják viszont a vásznon, akkor jobban megmagyarázható helyben és akár a regionális színtéren, hogy mindez csak fikció.
Arra azonban nem voltunk felkészülve, hogy milyen nehéz lesz végül azt az 5 falut megtalálni, akik vállalták a közreműködést. A vizuális és koncepcionális szempontokon túl (pl. érezhető elszigeteltség, báj és szegényesség elegye, a jellegtelen, kádár-kockás jellegtelenség elkerülése stb.) figyelembe vettünk a számos praktikus szemponton (pl. ne legyen nagy átmenő forgalom) kívül azt is, hogy legyen egy civil szervezet, ami helyben segítheti a munkánkat és hidat tud képezni a lakosság és köztünk. Továbbá, hogy legyen nyitottság a lakók részéről ne csak arra, hogy egyáltalán jelen legyünk, hanem onnantól kezdve, hogy helyszínként használjuk a szűkebb és tágabb lakókörnyezetüket, odáig, hogy a gyerekek és a felnőttek epizódszereplőként, statisztaként részt vegyenek a filmben. Végül, de nem utolsó sorban – ez bizonyult sokszor döntő feltételnek -, olyan helyekre volt szükségünk, ahol együttműködik a falu vezetése, és nem bánja a polgármester, hogy egy olyan filmet forgatunk, ami egy korrupt, zsarnokoskodó polgármestert is bemutat.
Talán százra is rúg azoknak a falvaknak a száma, amelyeket virtuálisan bejártunk, de a legfontosabb tapasztalatokat a személyes helyszínkereső utazások során gyűjtöttük (kb. 25-30 falu). Ezeken a missziókra az operatőrökön kívül velem tartott Fekete Anna látványtervező és Szili Maximilián, az egyik gyártásvezető is.
A helyszínbejárásokon számos vizuálisan inspiráló élmény ért minket, és sok motívum visszaköszönt a forgatókönyvünkből, pl. a küldetéstudattal rendelkező vezetőkről, akiknek maguk felé hajlik a keze; a segítő szakmában dolgozó emberekről, akik maguk is küszködnek a közösségfejlesztés labirintusában; és a magukra hagyott állampolgárokról.
Ha egy-két további nehézséget kéne kiemelne, az egyik az volt, hogy a közhiedelemmel ellentétben nagyon sok kis faluban nincs működő kocsma. Ennek a szoció-gazdasági okaira csak következtetni tudok, de az tény, hogy több megye több tucat falujában (általában a legszegényebb településeken) mindenhol bezárt kocsmákat castingoltunk. Egy másik meglepetés az volt, hogy a történetben meghatározó szerepet betöltő zöldséges fóliasátor egyáltalán nem jellemző Somogy megye azon részén, ahol végül lecövekeltünk. Szerencsénkre kb. 50 percnyi autóútra található Somogyvámos és az ott elhelyezkedő Krisna-völgy, ahol egész évben intenzív kisipari biogazdálkodás folyik pont olyan üvegházakban és uborkás fóliasátrakban, amelyek a mi történetünkben szerepelnek.
A “falukutatás” során olyan mániákusan ráállt a szemem a helyszínek keresésére, hogy máig, ha áthaladok egy falun, azt nézem, hogy van-e megfelelő kishíd Zsani és Tamás emblematikus kettőséhez, vagy hogy nézne ki, ha Tünde ebből vagy abból a boltból penderítené ki Józsit.
Az előkészítés élvezetesebb és nem kevésbé fontos részei a próbák voltak. Minden színész- és dialóg-központú jelenetet próbáltunk a színészekkel. Ez kölcsönös magabiztosságot adott a szereplőknek, az operatőröknek és nekem is a forgatási szituációkban, a legtöbb esetben elég pontosan tudtuk a tesztek alapján, hogy mi az amit reprodukálni szeretnénk.
Különösen nagy hangsúlyt fektettünk az érzékenyebb, összetettebb részek próbájára: mikor a fiatalkorú Zsani romantikusan közelít a nála idősebb Tamáshoz; a két verekedős jelenetre harc koreográfusok segítségével; Sneci, a kutya és Zsani közti interakciókra; és a gyerek csoportos jelenetekeire, ahol egy összeszokott, rendetlen csapatot kellett alakítania egy egymást nem igazán ismerő csapatnak egy nagyon fókuszált forgatási szituációban.
A próbákon kívül a helyszíneken is “lejártuk” előzetesen a jeleneteket a technikai terepszemlék során, ezt általában a színészek nélkül, azok segítségével, akik épp rendelkezésre álltak: látványtervező, berendező, rendezőasszisztens, vagy én magam.
A film jelmeztervezője Mák Petra, aki szintén 2022 kora tavaszán kezdte el az előkészítést. Ő is egy gyűjtéssel kezdte, ami alapján pontosítani tudtuk a szereplők stílusát a karakterüket és az adott helyzetet figyelembe véve, amiben éppen látjuk őket. Ez az a fázisa az előkészítésnek, amikor igazán kialakulnak a figurák, és találkoznak a forgatókönyvben megírt személyiségjegyek a színész karakterével és azokkal (az ezek által inspirált és ezeket megtámogató) külsőségekkel, amit a jelmez képes hozzáadni. Láthatatlanul, mégis hangsúlyosan. A konkrét ruhák többféleképpen kerültek a forgatáson az öltözőbe (ami néha egy mosdó vagy egy kisbusz hátsó ülése volt…). Egyfelől voltak kölcsönzött ruhák, másrészt second hand vásárlások, kisebb részben pedig csináltatott, vagy átalakított darabok.
A látványvilág kialakítása, a színészekkel történő felkészülés és a beállítások megtervezése után került sor soha-véget-nem-érő gyártási (forgatási) terv létrehozására. Ezt a bonyolult mátrixot a színészegyeztetés, a helyszínek hozzáférhetősége, a helyszínek egymáshoz képesti távolsága, a napszakok, a fények iránya, a szereplőkön látható változások kronológiája (pl. egy hajvágás), a stábtagok és a színészek terhelhetősége, és még millió előre nem várt faktor határozhatja meg. A gyártási előkészületek operatív részét elsősorban Szili Maxi gyártásvezető, Lakatos Tamás első asszisztens és Radványi Robi másodasszisztens végezték, a forgatás későbbi szakaszába csatlakozott be a csapatba Márky Anna Diána szintén mint gyártásvezető, illetve Máté Tímea, mint rendezőasszisztens. A terepen dolgozó stábtagokról majd a következő, forgatásról szóló bejegyzésben teszek említést.
