Rendezői napló: NYERSANYAG 4. rész – Forgatás

Vetítési időpontok:

https://www.cinemacity.hu/films/nyersanyag

A forgatás 2022 nyarán három héten át (15 napig) tartott, majd ehhez jött még 2 nap pótforgatás, illetve további 4 nap télen, ugyanis van egy időugrás a történetben, ami az új évszak látványát igényelte.

A film egy széles társadalmi spektrumot mutat be, így mi is sokféle társadalmi státuszt reprezentáló környezetet jártunk be. Helyszínként szolgáltak a legkülönbözőbb lakóterek: egy szegregátumban található, düledező vályogház; egy, a faluközpontban lévő, eladósorba került “kádárkocka”; egy német érdekeltségébe tartozó airbnb parasztház; egy újgazdag családi ház; valamint egy pesti nagypolgári lakás is. 21 napból 18-at a fő helyszíneinken, a somogyi falvakban forgattunk.

A stáb és a szereplők nagy része egy gadányi vendégházban lakott, ahol általában vadászok, vagy a “Rétesfesztivál” résztvevői szoktak megszállni. A tábori hangulat garantált volt.

A legelső jelenet amit felvettünk egy kiélezett konfliktus Tamás (Dér Zsolt), Krisztián (Baki Dániel) és Hanna (Mészáros Blanka) között, amikor kulminálódik, hogy mást gondolnak a faluban való létük céljáról, a feladatukról és annak morális vonzatairól. Tamás, a filmrendező végérvényesen magára haragítja addig lojális barátját és munkatársát, az operatőrként dolgozó Krisztiánt. Ez a kapcsolatuk utolsó állomása, magunk között “szakításnak” neveztük ezt a jelenetet a baráti és bajtársi kapcsolat megszakadása miatt.
Az egész forgatást jellemzi, hogy ezzel a jelenettel kezdtünk, és csak az ezt követő hetekben vettük fel a faluban töltött napjaik szórakoztatóbb, jó csapatszellemben zajló részleteit, majd a nyomozás és a bonyodalmak fokozatos kibontakozását. Szervezési okokból semmi esély nem volt rá, hogy kronológiában haladjunk. (A gyártási tervet meghatározó körülményekről az előkészítést bemutató bejegyzésemben írtam bővebben). Ez alapos kapcsolódási logisztikázást kívánt jelmezben, frizurában és persze színészi játék logikájában, ami megkívánta, hogy mindig alaposan átbeszéljük, mi történt az adott jelenet előtt az egyes karakterekkel. A sok, forgatást megelőző próba ellenére több “száraz” és “kamerás” próbát is tartottunk az egyes felvételek előtt.

A falusi forgatási terep nagy kihívást jelent a stáb számára, sok türelmet és rugalmasságot igényel. A kóbor kutyák, és az állandó, mindig máshonnan felzendülő fűkasza, láncfűrész és lakodalmas zene mind-mind jól megszokott motívumai a vidéki kistelepülések életének – ezt magam is tapasztalom mióta több időt töltök egy kis zalai faluban. Ezek a természetes körülmények önmagukban is a stábra rótták azt az érzékeny és nagy tapintatot megkövetelő feladatot, hogy újból és újból arra kellett kérjük a helyieket, hogy szívességképp hosszabb-rövidebb ideig ne úgy éljék az életüket, ahogy éppen tennék.
Ehhez adódtak viszont olyan kevésbé kalkulálható körülmények, mint az utat gyorsulási versenyre használó autók, a kíváncsiskodó járókelők, valamint az olyan mindennapos meglepetések, mint pl. a forgatás helyére és idejére beütemezett “tönkmarás” vagy a hirtelen közmunkára szólított statiszták.
A helyiekkel sokat kellett beszélgetni ahhoz, hogy a húsz fős stábunk jelenléte a kezdeti kuriózum után ne váljon egy irritáló jelenséggé számukra, illetve, hogy a fegyelmezett, tempós munka ne tűnjön túl ridegnek vagy arrogánsnak.

Az alacsony költségvetés miatt olyan feladatokkal is szembe kellett néznünk stábként, mint például a köztéri jelenetek esetén az autóutak produkciós asszisztensek általi ideiglenes zárása, vagy mondjuk a drágább eszközök, például egy traktor szívességi használata. Ez utóbbi szemléletes példa: bár a filmben ez egy fél perces jelenet mégis külön napokon, három település, három különböző traktorjával, és azok különböző sofőrjeivel kellett felvennünk a jelenet egyes beállításait, mert olcsóbb és megugorhatóbb feladat volt három MTZ Belarus típusú traktort találni (a hozzá tartozó piros pólós sofőrrel), mint egy járműnek a helyszínek közötti benzinköltségét fedezni és biztosítani az állandó készenléti idejét a járműnek és a sofőrnek.

A filmbéli közösségi workshop résztvevői javarészt somogyszentpáli gyerekek voltak. A velük és a szüleikkel való kapcsolattartás, a gyerekek adott napokon való összegyűjtése, a rájuk való odafigyelés, a szórakoztatásuk és koordinálásuk teljes embereket kívánó munkának bizonyult, amiben Humicskó Máté és Lajkó-Balogh Zsuzsanna jeleskedtek – számos más feladatuk mellett. A cél az volt, hogy egyfelől ne is kelljen túl sokat várakozniuk, de ne is legyen túl sűrű egy-egy napjuk. Maximum 4-5 órát forgattunk velük egy nap, így fontos volt, hogy úgy legyenek energikusak és fókuszáltak, hogy közben nem érzékelnek szigort, tehát a fegyelmezettség valami organikus koncentráltságból és játékkedvből táplálkozzon.

Az alábbiakban buzzfeed-es stílusban kiemeltem néhányat a “leg”-ek közül.

Legkisebb stáb: Bálint Danival ketten nagytotálokat veszünk fel a puszta közepén kameratechnikus híján enyhén bennyhill-es hangulatot keltve a szerencsétlenkedéseinkkel, majd elmegyünk egy bérelt daru tetejéről uborkákat ejtőernyővel ledobni 16 méter magasból.

Legnagyobb(nak érzett) stáb: Tamás lakásában játszódó jelenetek mindegyike. A kétfős jelenethez kb. 20-22 fős stáb társult, akik közül nem egy ember az erkélyen, gardróbban, a szekrény vagy egy növény mögött (!) bújt el egy-egy felvétel alatt.

A legabszurdabb kihívás

Augusztus végén jártunk, pótforgatás keretében egy parlagon hagyott parcella közepén készülődtünk egy jelenethez. Azt megelőzően kb. 3-4 héttel terepszemléztük a helyszínt, gyanútlanul kezdtük el az előkészületeket még a hajnali szürkületben. Hamar kiderült azonban, hogy egy parlagfű-mező közepén vagyunk, amire szerencsére csak kevesen voltunk érzékenyek a stábból, de az pont az operatőr és én voltunk. Nekünk viszont olyan allergiás rohamunk lett, ami teljesen megbénított minket. Konkrétan 1 órát állt a munka, mivel pár percenként ha egy mondatot voltunk képesek kinyögni.

Pár nappal később ismét fel kellett ott vennünk egy nagytotált, és a szerencsétlenül időzített allergiás reggellel ellentétben ez most nem egy 3 órás, csupán egy 20 perces, szereplő nélküli felvétel volt. Enyhén sokkolva szembesültünk azzal, hogy addigra szép akkurátusan le volt kaszálva az egész terület, parlagfűnek persze már nyoma sem volt.

A legnehezebb nap

Azon a héten volt, amikor az éjszakai jeleneteket vettük fel. Ez kb. este 6-os munkakezdést jelentett, 8-9 óra magasságában tudtuk elkezdeni a felvételeket, és kb. hajnali 4-5-ig, virradatig dolgoztunk. Ez ment egy héten át.

Egyik éjjel Lakatosné Szukonyik Noémi (a filmben Irén) két jelenetét vettük fel egy bérelt ház konyhájában, ami zsúfolásig megtelt a stábtagokkal. A jelenetekben volt két kislány és egy idomított kutya is, aki hiába volt nagyon jámbor, pont volt egy olyan szereplő, aki félt a kutyáktól. A lakásban őrjítő meleg volt, és rengeteg légy. Hosszú beállításos jelenetek, sok szöveggel, ami tapasztalt, rutinos színészeken is kifogott volna ilyen körülmények között. A kisebb gyerekekkel sosem forgattunk tovább 1-1,5 óránál többet egyhuzamban, és 4-5 óránál hosszabban összességében, így elég nagy időprésben is voltunk. Egy ilyen helyzetben bármikor bárkinél elszakadhatott volna a cérna, de végül sikerült egy kollektív mély levegővétellel túllendülnünk rajta, szerencsére kompromisszumok nélkül, amiben kulcsszerepe volt Dér Zsoltnak és Mészáros Blankának, hogy pozitív, támogató hozzáállásukkal jó hangulatot és nagyon konstruktív munkamorált tartottak végig, ebben a kábult, fülledt és feszült a térben.

A legveszélyesebb pillanat

A filmben két autózós jelenet van, amikor Tamás vezet. A film legelső jelenetében egy traktor húzza a lerobbant autót, emiatt nem volt kérdés, hogy a felvételhez is vontatni fogjuk az autót, amit külön előnynek gondoltunk, mert így Dér Zsolt jobban tud a színészi játékra és a jelenetre koncentrálni. A jelenet két külön helyszínen játszódik, amiket külön napokon vettünk fel. Első alkalommal jól ment minden. Második alkalommal a falu határában készültünk felvenni egy snittet, ahol oldalról látjuk Tamásék autóját, és a kamera párhuzamosan halad a sofőrrel. Ez alkalommal figyelmetlenségből nem ellenőriztük kellőképpen a játszó autót, és gyújtás nélkül, üresben, kormányzárral indult el a vontatás. Ez nagyon hamar kiderült, mert bár kb. 15-tel haladt a két autó egymás mellett, a vontatott szereplő autó azonnal irányíthatatlanná vált és összecsúszott a kamera-autóval. Nagy volt a riadalom annak ellenére, hogy senki sem sérült meg, “csak” anyagi kár és időbeli csúszás keletkezett. Pár órára szünetelt a munka, majd este volt egy szűkebb körű helyzetértékelés, amiben az esetről beszélgettünk. A kellemetlen és sokkoló élmény ellenére egy nehéz, de fontos és felszabadító beszélgetés volt, amiben ez az őszinte “feldolgozás” egyrészt segített értékelni az eseményeket, másrészt újfajta bizalmat és bajtársiasságot eredményezett a csapaton belül.

A téli autózós jelenetet már egy autó-trailer segítségével vettük fel, amire egy-az-egyben felraktuk a játszó autót.

A legforróbb órák
Pusztító kánikula volt, az év addigi legforróbb napja, 33-34 fok körül. Erre a napra sikerült összehoznunk a “bográcsozás” jelenetet (Hanna indítványozására a pesti stáb meghívja a helyi szülőket egy ebédre, a menü az etióp eredetű “Doro Wat”).
A piknikező asztal az udvar közepén állt, fák sehol, zéró árnyék.
Két kamerával forgattunk, hogy a lehetőségekhez képest felgyorsítsuk ennek a bonyolult asztal-jelenetnek a felvételét, ami így is 2,5 óra hosszú volt. Minden felvétel között sátrakat hoztunk az asztalnál ülők fölé, hogy enyhítsük a forróságot a hevenyészett árnyékkal. Egy idő után rájöttünk, hogy az órákon át nagy gonddal készített tojásos-húsos ételt sem egészséges már kanalazni és valódiból megenni 1-2 óra elteltével…

+1. A legföldöntúlibb helyzet
-SPOILER ALERT-
Tamás, Hanna és Zsani felküldenek egy “csomagot” az űrbe. A csomagba be van rejtve egy kamera is, és amikor már majdnem elfeledkezett róla a néző, viszontlátjuk a kamera felvételeit.
Ehhez azonban valóban fel kellett küldeni azt a bizonyos csomagot a sztratoszférába kb. 25 ezer méteres magasságba. Ehhez egy meteorológiai léggömböt használtunk, azonban mint utóbb kiderült, túl kevés héliumot töltöttünk bele, így az eredetileg 2 órásra tervezett út a zuhanásig végül 4,5-5 órásra sikerült. Eleinte olyan lassan emelkedett a léggömb, hogy azt hittük soha nem éri el azt a nyomáspontot, ahol szétdurran, és az ejtőernyő működésbe lépésével, szépen elkezd visszahullani a csomag. A csomagba rejtett gps alapján csinált számítások (amit egy erre szakosodott külsős csapat végzett) eredetileg a Balaton közepére jelezte a visszazuhanást. Emiatt már elkezdtünk a déli és az északi partról is szervezni egy-egy motorcsónak “mentőakciót”, ám az érkezési pont folyamatosan módosult. Végül a fellövéstől 80km-re, valahol a Velencei tó környékén ért földet (diófát) a csomag egy idős hölgy kertjében.