S
A

Egy agymosó klinika, ahol tudnak a legféltettebb titkainkról és átírják a személyes emlékeinket?
Államilag szervezett szemátültetések?
Központosított propaganda, ami az élet minden területét elérte?
Egy párhuzamos valóságban, esetleg egy disztópikus látomásban járunk, vagy lehet, hogy már most is egy rémtörténetben élünk?

Az ország legnézettebb talkshowjának stábját két ellenálló fegyveres ejti túszul, hogy élő adásban szólalhassanak fel a kialakulóban lévő új társadalmi rend ellen. Áron – az egyik gyanútlan néző – akaratán kívül az események középpontjába kerül. Egy klinikán találja magát, ahol egy életre szóló döntést kell meghoznia: választania kell, hogy szeretne-e az új társadalom tisztes polgárává válni, és az új szemmel élni, amely egy fájdalommentes valóságot kínál azok számára, akik hajlandóak felejteni; vagy visszatér korábbi, esendőbb életéhez. Áron újraéli saját múltjának keserű élményeit. Emlékeit a klinika személyzete idézi fel, akik vissza-visszatekerik azokat, akár egy filmet, majd segítenek azokat kijavítani, és Happy End-re átírni. De milyen árat kell ezért fizetni?

Ez az utópia-rémmese azt vizsgálja, hogy létezik-e “boldog tudatlanság”, mik azok a gyenge pontjaink, amelyeken keresztül mindannyian megvásárolhatóvá válunk, és azt, hogy hogyan működik a szándékos izoláció – tényektől, információtól, más kultúráktól, és végső soron egymástól.

“A STEREO AKT előadása a közös ügyeinkben tapasztalható félelmeket és hazugságokat vetíti ki a magánember hétköznapi életére, majd újra vissza a közéletre. Áronhoz hasonlóan bizonytalanok vagyunk, szorongunk, állandó harcot vívunk szeretteinkkel ugyanúgy, mint tágabb környezetünkkel, és minél egyenesebbek, minél szkeptikusabbak, kritikusabbak vagyunk, annál nagyobb eséllyel maradunk magunkra. Jogosan érezhetjük úgy néha, hogy kényelmesebb lenne kompromisszumokat kötni, még akkor is, ha ezek hazugsággal vagy akár önfeladással járnak.”

Szarka Károly

“Egyértelmű erőssége az előadásnak, ahogyan ebbe a sci-fibe belefon jellegzetesen mai magyar beszédmódokat. Gyönyörűen használják fel a mai magyar közélet és a mindennapi élet ismert retorikáját, aminek egyik alapeleme, hogy ha problémákról, hiányokról beszél valaki, ha kritikát, különvéleményt fogalmaz meg, rögtön belehelyeződik a pesszimista, kilátástalanságot árasztó panaszkodó, vagyis (“aki nincs velünk, az ellenünk van”-alapon) az ellenzék-ellenség skatulyájába. (…) a történet minden problémafelvetése releváns. (…) A látvány dinamikus: a néző szemét végig dolgoztatják a különböző helyszínek, elemek: a középen elhelyezkedő forgószínpad, az azt körülvevő hatoldalú nézőtér, a kivetítők és az átalakítható elemek rendre képesek új impulzusokat adni.”

Szemerédi Fanni

Szereplők:
Hajduk Károly, Hay Anna / Borsos Luca, Julia Jakubowska / Kőszegi Mária, Ördög Tamás, Terhes Sándor / Kuna Károly
Zene: Bartha Márk
Látvány: Horváth Jenny
Videó animáció: Karcis Gábor
Operatőr: Táborosi András
Fény: Dézsi Kata, Bredán Máté
Hang, videó: Bredán Máté, Gádor Gellért
Produkciós asszisztens: Budavári Réka, Szabó Julcsi, Balogh Zsuzsanna
Producer: Rácz Anikó, Mayer Dániel
Dramaturg: Thury Gábor
Rendező: Boross Martin

Köszönet a felvételekben való közreműködésért: Artner Igor Olivér, Kiss Diána Magdolna, Alexis Latham, Schnábel Zita, Szabó Zola, Velancsics Gabriella
Továbbá: Borsos Luca, Fischer Balázs, Fullár Gyula, Kiss Károly, Kovács Marianne, Songoro Laura, Szántó Eszter, Tóth Péter, Uray Gergő, Zách Anita
Támogatók: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, Summa Artium

Produkciós partner: FÜGE Produkció, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Trafó Kortárs Művészetek Háza